Egy hetet töltöttem Rovinjban, Horvátországban, az Erasmus+ tanári továbbképzésén, amelynek középpontjában a mesterséges intelligencia oktatásban való felhasználása állt. Az „Intergrating AI in and out of the classroom” című kurzus nemcsak szakmailag gazdagított, hanem emberileg is feltöltött.  
Már az első napon éreztem, hogy különleges közegbe kerültem: osztrák, olasz, spanyol, német és portugál kollégák osztották meg tapasztalataikat és kérdéseiket. A nemzetközi együttműködés légköre inspiráló volt. Eltérő háttérből jöttünk, mégis ugyanaz a cél vezetett minket: fejlődni és megújulni. Külön öröm volt számomra, hogy a kurzusvezetőnk -Hunter Niederhauser- amerikai volt, és hozzám hasonlóan több évet élt és tanított többek között Mexikóban is, így már az első napon közös hangot találtunk. Olyan AI-eszközökkel ismerkedtünk meg, amelyek nemcsak korszerűek, hanem meglepően emberközeliek is. Megtanultuk, hogyan segítheti a mesterséges intelligencia a tanulói kreativitást, és hogyan könnyítheti meg a tanár hétköznapi feladatait. Kipróbáltunk interaktív alkalmazásokat, kreatív tartalomgeneráló eszközöket, és közösen ötleteltünk jövőbeli projektekre. A hét során lehetőségem nyílt arra is, hogy kapcsolatokat építsek egy lehetséges nemzetközi diákcsereprogramhoz, amely hosszú távon új kapukat nyithat meg diákjaink előtt. A legnagyobb élményt számomra az jelentette, amikor rájöttem: az AI nem elidegenít, hanem lehetőséget ad arra, hogy még személyesebb, még célzottabb oktatást nyújtsak.  
A megszerzett tudás színesíti majd az óráimat, és új lendületet ad a felkészüléshez. Rovinj gyönyörű óvárosa és az Adriai-tenger közelsége pedig külön varázst adott a tanulásnak. Minden reggel úgy éreztem, hogy valami igazán különleges részese vagyok. A továbbképzés végére nemcsak új ismeretekkel, hanem új barátságokkal, ötletekkel és tervekkel is gazdagodtam. Ez a hét megerősített abban, hogy tanárként sosem szabad leállni a tanulással – főleg nem egy olyan izgalmas korszak küszöbén, mint az AI térhódítása az oktatásban.