Tantestületi kirándulás Zakopaneba

„Bízzatok az Úrban mindenkor, mert az Úr a mi kősziklánk mindörökre!”

(Ézsaiás 26, 4)

Kis csapatunk a kora reggeli órán találkozott a színháznál. A pontos indulást követően Csőszné Kriszti köszöntött mindenkit és reggeli imádságban hordozta utunkat.

A busz suhant velünk Szlovákia felé, miközben mindenki csendesen nézte a hajnali ködbe burkolt tájat.

Besztercebánya volt az első célállomás, ahol csoportkép készült, majd ki-ki kedvére körülnézhetett a városban. Többen megnéztük a helyi virágpiacot, a templomkertet, kószáltunk a kedves, kis utcákon az óvárosban. Majd a tér közepén álló templom kellemes harangjátéka bűvölte el az éppen arra járókat. Délben indultunk tovább.

A köd már nem zavarta a látási viszonyokat, gyönyörű napsütésben csodálhattuk meg következő állomásunkon Árva várát. A középkorból fennmaradt épület az Árva folyó melletti, meredek sziklaszirten található. A vár tövében, az egyik kerthelységben kávéztunk, majd folytatódott az utazás. A kora esti órákban értünk át Lengyelországba, ahol Zakopane fényei és a helyi forgatag fogadott bennünket. Sofőrünk bámulatos módon parkolt le egy zsebkendőnyi területre, amit tapssal jutalmaztak a kollégák. Elfoglaltuk szálláshelyünket Zakopane központjában, a népszerű Krupówki utcától 170 méterre található az OKW Parzenica Szállóban.

A vacsora alkalmával megkóstolhattuk az egyik helyi ételt, a kaporlevest. Bár fáradtak voltunk, de annyi erő még maradt mindenkiben, hogy kisétáljunk a szállóból és felfedezzük Zakopane fő utcáját, ahol rengeteg látnivaló fogadott bennünket. Sajtárusok, lovas kocsik, szebbnél szebb faragott faházak színesítették a látványt. Az utca végén pedig a város fölé magasodó Sanktuarium Najświętszej Rodziny katolikus templomot néztük meg.

A világoskékre festett, arany csillagokkal díszített boltozat és a faragot fakapu igazán különleges látványt nyújtott. Esti sétánk végével, mindenki a szobájában zárta le napját hálás, imádságos szívvel. Az én hálaadásomban helyet kapott az a gondolat, hogy nagyon jó itt lenni a kedves tanártársaimmal, akik közül sokat már több évtizede ismerek, becsülök, kedvelek. Hálát adtam azért, hogy a hosszú és kanyargós út ellenére balesetmentesen megékeztünk. Várakozással gondoltam a vasárnapra, amikor a Tátrában túrázunk majd és mesés panorámában lesz részünk.

/Sipos Ildikó beszámolója/